4. tollvonás A szemtelen szerelem.
 |
| "Momo-chan mindenkit szeret <3" |
Sokak már
ugye megtalálták életük párját és élik happy-n az életet. Jó érzés a szerelem érzed,
ahogy az apró pillangók repkednek a gyomrodban, izgulsz, ha találkoztok és a
meleg ölelés. Sajna nekem eddig nem adatott meg a pillanat, hogy legyen valaki
az életemben. Igaz fiatal vagyok, élveznem kell az életet. A mostani emberek
már 9 évesen azért hisztiznek, hogy nincsenek kapcsolatban. Ilyenkor érzem azt,
hogy a mai világ elveszi a gyerekektől az életet. 9 évesen játszani kell a
téren, olvasni Pöttyös könyveket és a barátokkal emlékeket készíteni a jövőre.
A sok romantikus anime/film arról szól, hogy szerelem bármikor beléd csaphat,
mint egy villám.
Valentin nap:
Kb. 2014-ben
jött át Amerikából ez az ünnep ide Magyarországra. Ilyenkor virágot és csokit
ajándékoznak a fiúk a lányoknak. Nekem utoljára 3 éve adtak csokit, de akkor
nem is volt itt ez az ünnep… Fura.
Az „átkom”:
Tavaly
vallottam hangosan szeremet egy fiúnak, de az óta is bánom… Ő elmondta a többi
fiúnak (akik az osztálytársaim) és attól a naptól kezdve cukkolnak, ha
szerelmes leszek. Legszívesebben fejen rúgnám őket és röhögnék, mint egy őrült.
A lelkem mélyen vonzódik egy fiúhoz, de nem lehet. Ő neki van valakije és így
se fogadna el. Mindig találnak bennem hibát. Mert sose a belsőt nézik, hanem a
külsőt. Ha valaki eszméletlen jól néz ki, nem jelenti azt, hogy belül is az. Én
se vagyok szép, elfogadom. De felülmúlhatatlan nagy szívem van. (Legalább is az
emberek nagy része ezt mondja)
Egyszóval:
Elfogadom a szerelmet, az érzését imádom, de nem talál meg a szemtelenjét.
Következő tolltöltésből: Blogaim és, hogy
miért blogolok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése